Hol volt, hol nem volt, volt a világon egyszer egy nagy fa.
Annak az alja olyan vékony volt, mint a pipa szára, azon felül, mint a vastag ujjam, még azon felül,
mint a karom alja. Ahol meg már olyan volt, mint a derekam, hát oda fel se lehetett látni.
Ennek a fának a tetejében volt egy nagy, veresbarkét rinci-ráncos szoknya, annak volt hetvenhét ránca,
annak a hetvenhetedik ráncában volt egy kis könyv, annak a tizennegyedik levelén találtuk ezt a mesét.
Aki hiszi, hiszi, aki meg nem hiszi, az üljön a hiszem farkára – de legalábbis nézze meg a kis kondáslegény,
János történetét.